Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/1/4 Azt mondja az őrnagy, a kétéltű parancsnoka: — Megnézzük az öreg Tóthot is. — Ki az az öreg Tóth? — Majd meglátod, gyere! Megyünk hát az öreg Tóthhoz. Megyer alatt letérünk az országútról, s innen már csak vízben mehetünk. Izsap, Sárkány-puszta, Pásztó-tanya. El-elakadunk, káromkodunk nagyokat, de azért csak bukdácsolunk előre. A nagy víz közepén egy tenyérnyi zöld hely. Ott kaszál valaki. Az öreg Tóth. — Hát maga mit csinál? — Ha van szeme, látja! — Hát az árvíz ? Nem fél az árvíztől ? — Eddig se bántott az, eztán se bánt talán! 4/1/4/1 Mogorva holdak megfontolt szögek szétszabdalt éjszaka egy arc fala Meseföld vesetáj veremágy ég váróterem-osztag szög-öböl Termetes virág világ-öleb mit nekik mocorgó értelem Csattogó végtelen ütött-kopott éden tudjátok-e tátog mit álmodott dél j el 4/1/4/2 Plakátok szája csupa vér A park bordái kiszegett A tér kitaszít befogad A Montmartre püspök-süvegén A piacon kés hegedű A bárpult félig beszakadt A kirakat dögkeselyű Gumibot május sivatag 155