Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4 3/4/4 Az asszony a tükör előtt ült, s nézegette a ráncokat a szeme körül: — Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon! A tükör visszakacsintott, és az asszony keservesen húzta el a száját. Sok volt immár, túlságosan sok volt a ránc a szeme alatt. Aztán hátrapillantott az ágyra, amelyen, meztelen talpát kidugva a paplan alól, olyan jóízűn aludt az ismeretlen fiú, hogy irigység volt nézni. Hány éves lehet vajon ? — tűnődött az asszony, s arra gondolt, hogy ő bizony már veszélyesen közeledik a negyvenhez. Visszabújt a paplan alá, s fölébresztette: — Szeretsz? — kérdezte suttogó, lefojtott hangon, s elkezdte ingerelni. De a fiú csak ásított egyet, s a fal felé fordult. — Nem szeretsz már? — kérdezte az asszony csalódottan. A fiú visszafordult: — Szeretlek — mondta, és rácsókolt az asszony szájára. De az szinte megdermedt a fagyos csóktól, s elment a kedve a további faggatózástól. 3/4/4/1 Mesebeli hármashegy a lét gyaluja gyúrja fekszik kigyomortan Rekedtre szokta meztelen tükör írógép-kotta kör- és tükör-lényeg Csillag-posta sugarai kotta vallatni szokta múlt és jövő rostja Óta se szokta agy teke r vény-rosta se aki múltban se aki jövőben 3/4/4/2 A fájdalom betoncsatornái egymás után szaggatják fel a testet Tördelik a csontok nylon-szövetét Idegcsillapítók a vesében A zsebében fúr az idő sípja Vési a lét litográfiáit... 141