Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Ismerd el te is gyáva vagy férgek bogarak vére vagy Testvéreid a színarany a ficánkoló nagy halak A kés a kés tágítom Ancsi hisz jól tudod hogy én nem voltam soha gyáva Ki tehet róla ki tehet róla hogy berepültem én is abba a kalitkába Csábítottak a várfalak ezerszer felmondom ezerszer eldadogom néked amíg élek Kések nélkül nem élhetek és nem élhetek nélküled se véled Hiába minden asszonyok szeretni is csak az tud aki gondot visel rátok Ki fosztott meg a rúzsotok dühétől jaj milyen süket a szátok Asszonyok csont vulkánhegyek kiáltozok a sötétből felétek Öleljetek öleljetek faljatok fel csitítom szenvedéstek Ki érti az én csontomat Ancsi én csak ölelni akartam Hogy a kifestett délibáb nem a miénk ki a bűnös jaj ki a bűnös abban Ki tudta hogy megméretünk ki tudja azt önmagáról hogy gyáva Néztük a piros madarat miért repült mit keresett a buta kalitkában '134