Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Megbomlott cimbalom az ég tüzet lehel Lázadó csillagok kórusa énekel Okád;a bánatát ez a vak éjszaka Okád; a átkait millió csillaga Nyüszít kénnel lobog s dühöngve hull a hó Röpül a szán röpül röpíti két fakó Röpül a szán röpül száncsengők bomlanak Virágos ablakok jégpompát ontanak Rö^ül a szán röpül erdő mező havas S egy messzi háztetőn nyüszít az érckakas Jó lett volna ugye hűséges szerető Harmatos-friss szagú törvényre nevelő Megkopott rongyaid életed foltozó Testetlen vágyaid formává álmodó Jó lett volna ugye hűséges szerető Most már acélkarod irgalmat kereső Csillagos napjaid földeli ón-homály Karcsú jéghomlokú hová lettél hová Hallod csillagszemű ne bánts nem nyughatom Szemem az ég kitárt keblein nyugtatom Hallod gyémántfogú cifrázott tűzkehely Néked már ezután szívemben szűk a hely A tested gyors kígyó karom elől kitért Kiért lobog'ak én ezután már kiért A sorsod mint mikor erdőn egy tölgy kidől Kiről daloljak én ezután már kiről Sirassatok velem égbeli csillagok Páncél-rendetekben kénnel lobogjatok Okádjatok fehér pokoli lángokat Gyújtsatok nagy tüzet lángos-virágosat Sirassatok velem erdők mezők fehér Űjévi táj melyet hóval lepett a tél Érctorkú farkasok üvöltsetek velem Szorítsa torkotok elárult szerelem '111