Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)
3/2 Csontos szikár idő ami most kinn ragyog Az égen karmazsin-pillájú csillagok A földön óriás áradat hömpölyög Uralkodnak a táj fölött az ördögök Kinn most az ég alatt szigorú a világ Fehér az éj hűvös az értelem a fák Megdermedtek havas szilveszter ónszagú Virágokat nevel fáradt deres hajú Nénikék meggyötört ólomvirágait Be jó ha van be jó ilyenkor már a hit Be jó a hit mikor havas az értelem Mikor vibrál a fagy szikra az érceken S a fák között kifent fogú vén farkasok Lapulnak a foguk vacog a szív sajog Éhes a tél a fagy a bánat felüvölt A kín már a muszáj bárányokat is ölt Az űrben millió kis csillag didereg Vadak nagy bánatát vajon ki érti meg Csikorog a világ zeng a hejehuja Sikong a hegedű brummog a bőrduda Rézzel kivert kupák járják vak táncukat Részeg lányok verik össze bokájukat Áll a bál bőrduda citera hegedű Ujujé nem lehet senki most keserű Mikor a múlt felett szédül kering a tor Mikor a jövendőt köszöntve cseng a bor 109