Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/1/4/3 Pusztító tüzek, árvizek, földrengés, háborúk! Süvít a szél a komáromi utcán, csikorognak a háztetők, s a Duna partján, a Vág partján, a zöldellő füzesekben pattannak a berkek, zsendülnek az ágak. Anonymus mester, Béla király névtelen jegyzője azt írja a magyarok tetteiről szóló krónikájában, hogy miután Árpád az egész Pannóniát meghódította, Ketelnek hűséges szolgálataiért nagy földet adományozott a Duna mellett, ott, ahol abba a Vág vize ömlik. Ketel fia, Alup-Tolma azután nagy várat építtetett ezen a helyen, s azt Komáromnak nevezte. 3/1/2/1 Hirtelen lék kiütöd rémület égő erdő kulcsa tövis-ámok Kifeszült ér omló indulat kerítő szögben sehonnan való Tűzlevelek mézhetek a combod véletlenül két szó ha összejátszik Az ösztönökké-ájult mozdulat-vak hirtelen hőben tövise lakott 3/1/2/2 Tükrök a térben: meglékelt karók Toronyiránt tehetetlen az ösztön Kőbe dobott fák Mozdulat-tetők Létük lehetetlen lehetőség Tükrök a térben: zászlók szél a szélben Tenger likas tüdején a folt Tükrök amint keresztezik egymást 103