Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

ki szlovák városok mögé került a szlovenszkói városfejlődésben. 1921-ben lakosainak száma összesen 19.023 lélek s ez az utolsó népszámlálás növekedését körülbelül 17°/o-ra emeli fel. S ezek az adatok azt is tisztázzák, hogy az utolsó húsz év fejlődésének mi az értéke a paraszt metropolis háborúelőtti növekedésével szemben. Voltak Érsekújvárnak már fejlődőbb és lüktetőbb pillanatai, szakaszai. 1857 és 69 között érte el ez a város a lakosságnövekedés legnagyobb tempóját. Tizenkét év alatt 24.42 százalékkal nőtt meg a lélekszám, 7622-ről 9483-ra. Aztán mégegyszer túlhaladta a háborúelőtti fejlődés az utolsó tizenhat év tempóját, mégpedig az 1890 és 1900 évek közé eső tízéves szakaszon. A lakosság megnövekedése ebben az időben 18.4 százalék. A város külső képe, tárgyi és emberi valósága és állománya, abszolút növekedést és kiterjedést mutat. A történelmi összehasonlításban a növési tempó alábbhagyása azonban a fejlődés visszaesését jelenti. Hagyjuk most el a város házakban és lélekszámban megmérhető változásainak vizsgálatát. A város tárgyi valóságából lépjünk életvalóságába. Milyen az élete, hogyan él az újvári ember, milyen magasságokat és mélységeket mutat fel sorsa ezen az alföldi tájon? Érsekújvár mint a falu méreteit és kereteit meghaladó település, háborús és stratégiai szükségletek alapján jött létre. Azon a várvonalon foglalt helyet erőditményével, amely a Nyugatot védte a török ellen. Ebben a szerepében érte el eddig a város legnagyobb jelentőségét a történelemben. Ez a szerep és jelentőség azonban viszonylagos jellegű teljességgel. Érsekújvár végvári vitézei szalmával fedett viskókban laktak, rongyosan jártak, éheztek, 89