Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

mondjuk — „akadémikus" nívóról az élet szintjére ereszkedett, de amit igy veszített az intenzitásában, bőven megnyerte extenzitásban. Megállapítható, hogy Kassán a magyar kultúra áldásaiban legalább is ugyanolyan számú tömeg részesül, mint ezelőtt s hogy ma sokkal szélesebb társadalmi rétegek kérnek részt a munkából. „Szegény ember vízzel főz", — mondja a közmondás s a kassai magyar társadalom, — nemcsak a gazdasági világválság, de ennek a kisebbségi sors által minősitett helyi tünetei folytán is, — valóban szegényemberré lett anyagiakban. De főz! Nem altatja el a nemzeti kultúra tüzét ősi tűzhelyén. Ahogy évszázadok folyamán megszokta, alkalmazkodik minden sorsváltozáshoz, úgy, ahogy tud s ahogy lehet. KASSA ISKOLAÜGYI HELYZETE. Emiitettük, hogy Kassa kifejezetten iskolaváros volt. Három főiskola, három középiskola, több szakiskola, a polgári- és elemi iskolák egész sora szolgálta a magyar művelődést. Rámutattunk arra is, hogy ez iskolák tanári testületei hogy emelték a város kulturnivóját az iskolán kívül, önként és önzetlenül vállalt munkával. Az államfordulat következtében ezeknek az iskoláknak legnagyobb része kiesett a magyar kultúra szolgálatából, ami természetesen kihatással van a város lelki képének további alakulására. Hogy mit vesztettünk s mi maradt meg számunkra, talán érdekes lesz, ha táblázatban foglaljuk össze. 74