Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

nasi áldozatkészsége, nem egyszer szervező munkavállalása is biztositotta a társadalmi- és kulturmunka anyagi bázisát és kereteit. Az izig-vérig magyarrá lett, vagy magyar érzelművé tüzesedett, német származású ős-kassai patricius-családok (Schalkház, Jacobs, Schirger, Fiedler, Fleischer, Bauernebl stb.), szervesen belekapcsolódtak a hivatalnok-réteg-vezette szellemi életbe s ennek a lüktető vérkeringése vitte a kultúrértékek tápláló erejét a legszélesebb iparos, — kereskedő — vagy néprétegekig. Ennek a ténynek megvilágítására elég talán egy adatra hivatkoznunk, a „Kazinczy Kör" (ma Kazinczy Társaság) volt népkönyvtárának munkájára. A századforduló táján állította fel Kassán az első ingyenes népkönyvtárat, amely az első félévben 8000 olvasót látott el 9000 kötet könyvvel s — amint az akkori titkári jelentés mondja: „Az olvasók legnagyobb része az iparos-segéd — és munkás osztályból került ki." Természetes, hogy ez a társadalmi rétegeződés — a századforduló általános beállítottsága szerint — meglehetősen kasztszerű volt, az exkluzív, ú. n. „úri osztály" érintkezése a többi társadalmi réteggel szemben inkább, mint pártfogó, vagy nevelő tényező állott, majdnem kizárólag a kulturális síkon. Az államjogi változás Kassa városának ezt a „kulturtrager" osztályát tizedelte meg legelsősorban. Az uj uralom hivatalos apparátusa, ha át is vett a régi tisztviselők közül egynéhányat, ezek a város magyar-társadalmi és kulturéletéből kikapcsolódni kényszerültek. Az iskolák megszüntetése s a tanárok elbocsátása folytán megszűnt az a szinte kollektív jellegű kultúrmunka is, melyet a volt iskolák tanári testületei láttak el, óriásit csökkent tehát a 72