Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

repedt, ezek maradványaiból az olmiitzi származású Illenfeld Ferenc kassai ágyú- és harangöntőmester akkora harangot öntött, hogy a Dóm tornyában nem lehetett elhelyezni s ezért külön kampanilét kellett építeni számára. A háromemeletes harangtorony az u. n. „Felsőmagyarországi renaissance" stílusában épült, oromzata csipkézett volt, befelé hajló tetőzettel. A csipkés oromzat nyomai ma is előtűnnek, ha a falak megáznak. Mái piramis teteje s a masszív kőtömb — mi tagadás — nincs összhangban a Dóm gyönyörűen tagolt finomságával, de a benne elhelyezett öreg harang mélyen búgó hangja több mint három évszázada hozzátartozik Kassa szinfóniájához. Kassa város három főműemléke mellett említésreméltók még: A Domonkos-rend Nagyboldogasszony temploma, mely a XIV. század legelején épült. 1305-ben már állt. Eredetileg szintén csúcsíves volt. 1550-ben Lippai János főbíró fegyveres erővel foglalta le a lutheránusok részére. 1556ban szintén leégett. II. Rudolf császár élelmezési raktárnak rekvirálta. 1700-ban került vissza a rend tulajdonába s ekkor nyerte, átépítés folytán mai barokk alakját. A Ferencrendiek — ma szemináriumi — temploma csak 100 évvel fiatalabb az előbbinél. 1405-ben már megvolt s eredetileg szintén csúcsívesnek épült. A szentélye ma is az. 1556-ban leégett. 1600-ban a protestánsok vették birtokukba. Szintén többször cserélt gazdát, sőt egy ideig közösen használták a katolikusok és protestánsok, úgy, hogy elfalazták a szentélyt, mely a katolikusoké maradt s a hajóban a lutheránusok tartottak istentiszteletet. Bethlen Gábor idején hadi szertárnak használták. 1640-ben kapták vissza a Ferencrendiek. 1720-ban restaurálták 58