Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

magyar bíró. Herczeg István személyében, hogy azontúl a Langh-ok és Varannay-ak, Hoffmann-ok és Debrecenyi-ek, Grasz-ok és Korponay-ak váltogassák egymást. Tudjuk, hogy Nagy Lajos óta a városbíró választás a kassai polgárság szuverén joga volt s így a városbíró magyar, vagy német neve a civitas többségének akaratát, vagy a kétnyelvűvé lett polgárság kölcsönös megegyezését tükrözi. A visszamagyarosodás oka nemcsak János király nemzeti politikája lehetett. Az eddig elmondottakból is sejthetjük, hogy a város ellenállt volna minden erőszaknak. Ám az egyre terjeszkedő török uralom elől a hódoltságba került alföldi városokból a viszonylagos biztonságot igérő felsőmagyarországi városokba szorult a magyar kereskedő nép, birtokos nemesség is s így Kassa városa is uj, magyar polgárréteget kapott. Ám nemcsak a város falkeritésén belül élő „polgárság" tarkázódott el, Bocskay tömegesen telepitette le a várfalakon és a glacis-n kívüleső városrészekbe (Hofstadt, kassai nevén Husták) hajdúit s így az ott lakó német vagy szlovák köznép is nyakas, kálvinista magyar többségűvé alakult át. Eddig azt láttuk, hogy Kassa állásfoglalását az országos ügyekkel szemben mindig a „poltikai okosság", a gazdasági előny, vagy a város, mint municipium különös érdekei határozták meg. Első pillanatban ez ingatagságnak, önzésnek látszik, egyet azonban el kell ismernünk, hogy a város e lavírozásában az árulásnak, vagy becstelenségnek legkisebb nyomát se találhatjuk meg soha. Kassa józan, szorgalmas német polgársága egyszerűen sohasem ment fejjel a falnak, céltalanul nem engedte fiainak vérét omlani, de, ha úgy hozta a sors, hogy erre is szükség van, nem kímélte. Az elmagyarosodott Kassa más, nemesebb 50