Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

nem ott rendezkedik be nemzedékekre. Ma már a szlovenszkói magyar polgár igy tesz. Erejét helyi pozíciójának megerősítésére fordítja. Nincs hová mennie, legalább nem oly kényelmesen, mint régen, hiányzik a vonzó központ, s ha vannak is nagy centrumok, amelyek hatnak rá: most nem Mohamed megy a hegyhez, hanem a hegy jön Mohamedhez, a nagyvárosi hatás érkezik a vidékre, anélkül, hogy a vidéki ember ki akarna törni a keretek közül. A modern technikával lehetséges az ilyesmi: a rádió elhozza a metropolis dallamát, az utazás olcsó, az ipar, a kereskedelem, az építészet, a komfort, az árúcikk uniformizált, az utak jók, s a vidéki város emberének boszorkányos jármüve: a kis autó legyőzte a távolságokat. A kisvárosi nem érez többé elszigeteltséget, szivesebben marad a helyén, mint hajdan. Megszűnt az epedés. Elkezdődött a kis központok urbánus élete. Szlovenszkón is, ahol a városokat elvágták Pesttől, sőt elvágták Bécstől, a másik felszivó metropolistól is. A kisvárosok magukra maradtak. • Amikor csökkent a pesti vonzás, a máz alól sorra kibújtak a szlovenszkói városok „helyi sajátosságai". Városokat mindig és mindenütt helyi zamat izesit, s e könyv egyes tanulmányai részletesen foglalkoznak majd a fontosabb szlovenszkói magyar központok külön-külön jellegével, most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, van-e közös és kollektiv vonás a szlovenszkói urbanitásban, mint volt a régi századok céh-idejében, amikor a német várostelepítő periféria-polgárság egységes színt adott a magyarországi városoknak. Ismétlem: ma nincs, csak fejlődik. Most még csak bizonyos regionális csoportok fedezhetők föl a szlovenszkói városok között, azok a formák, 29