Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

város, a városom, a városod, a barátaim és ismerőseim városa jelent. Éreztem a fajok ölelkezésében kifejlődött összhangot, különös fűszeres életüket, keiel és nyugat keveredését, a sokféleséget, ami magyar temperamentumból és otthonkultuszból alakult ki, néha zsidó kovásszal, lengyel szilajsággal és ruszin ősemberséggel keverve, a sokféleséget, amely egység, de olyan, amilyet sehol másutt nem érzünk. Ilja Ehrenburg járta egyszer végig városainkat és szerelmesük lett, könyvet írt Madonnáiról, épületeiről, embereiről, a zugokban és a házakban elrejtett művészetükről. Hányszor éreztem alföldi falvak, vagy hirtelennőtt városmonstrumok között, mennyire európai az élet a mi szlovenszkói otthonainkban. Európa keleten, utána már csak Erdély városszigetei következnek és vége Nyugat civilizációjának. A kultúra egy-egy erődje a szlovenszkói város, a fiatal és formátlan népek óceánjában. Mikrokozmoszok fejlődtek ki bennük: kicsiben mindent végigéltek és végigcselekedtek, ami nyugatot évszázadokig izgatta és irányította, a feudális élettől a szociális küzdelmekig, — itt éltek az európai polgárok keletre tolt előőrsei s vigyáztak a kontinens finomságaira. Milyen ez a különleges urbanitás a szlovenszkói városokban? Bölcs és toleráns, mert nem egy nép és egy kultúra terméke, hanem három-négy kultúra ölelkezéséből született meg s igy megtanulta a másik oldalt is látni és becsülni. Puha és békés, mert az évszázadok tárgyilagosságában egyik vezérélménye lett, hogy látta, mennyire meddő és nevetséges a harc, bontó és pusztító és nem lehet igaza sem az egyik, sem a másik félnek. Mennyire illúzió és képzelődés minden harag és gyűlölet! Harcba csak az kezd, aki valahogy valamit félreért. A mindentlátó, több 25