Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

sáncok. A sáncokat eltüntették s csináltak egy három méter széles séta-ösvényt, amelyről gyönyörű kilátás nyílik északra és északkeletre, főleg a Mária-hegyre. A fehértemplomú Mária-hegy egyébként zarándokhely, melyet már a 13. században emlegetnek a krónikák. A gyatra építői ízlésre és még gyatrább belső berendezésre valló templomban van egy agyonfestett, de szép vonalú, 14. századbeli Mária-szobor, amelyhez minden július 2-án kezdenek zarándokolni messzi vidékekről a hívők. Ilyenkor Lőcse roppantul megelevenedik, a népi színek tobzódnak a piacon, a hentesek, mézeskalácsosok, a sörházak meg a jóféle lőcsei borovicska ünnepiíóráikat élik, amíg a sereg elindul a hegyre s amikor már könnyű lélekkel visszatér a kálváriás stációkkal díszített meredek hegyről. A Schiessplatz végén a régi jezsuita templom és régi gimnázium remekművű gótikus vonásai mellett szervezi a várost az ország egyik legmonumentálisabb középiskolája, mely ép a háború előtt épült fel, még csillagvizsgálót is akartak csinálni a tetején. A torony ott is van, mint egy kérdőjel mered a magasba, mi mást tehet, mint ízleli a viharokat. Nyugtalanul járok a falak körül, simogatom a roppant nyugodtságot, amellyel minden viharok közben építették és amelyet ma is árasztanak a kövek. Németek építették őket vigyázó magyar ívek alatt s a magyarok nem is akartak osztozkodni rajtuk. Most már szlávok telepednek köréjük, de nekik se kell osztozkodniok. A falak és ívelések halhatatlanul sunyítanak, mind a három nép véréből táplálkoztak, mint a székely ballada dévai vára. Hungarici sumus, vallották a vakolókanállal kezükben az elődök s nem vitáztak a nyelv miatt. Néhány év óta mindgyakrabban csehországi, sőt birodalmi germánok jelennek meg 252