Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

temető ápolt szép fáit és virágait, ajánlatos ilyenkor nézegetni a sírkövek között, épúgy mint a templomokban. Itt fekszik a régi Lőcse. S ha már itt vagyunk, a várfalon kívül, sétáljunk egyet az új Lőcsén keresztül. Itt semmit sem érezni a belső város hangulatából, ez a civilizáció területe a kultúrával szemben. Bent a falak között egy halódó korállsziget küzd az árral, mint a kókuszpálmákkal bólogató atollok, itt Lőcse kiegészítő városi szerelvényei találhatók derék sorban egymás mellett, mint egy szép hadtáp-lánc. Az evangélikus temetőtől jobbra húzódnak a katonai laktanyák, melyeket még a múlt század utolsó tizedében épített a város félmillió forintnyi költségen. Hatalmas sárga kaszárnyák ezek. Vasárnaponként katonai zenekar játszik tehát a piacon. Egyébként a katonák tartják fenn Lőcsén a kiszélesített patakból csinált uszodát is, amelyben mindnyájan fürödni szoktunk a melegebb napokon. A kaszárnyáktól nem messze illatos kertek és tétován épülő torzonborz új házikók között vezet az út a lőcsei vasúti állomásra, ahol érzelmes búcsúkat szoktak venni augusztus utolsó napjaiban a nyaraló rokonok. Az állomással szemben dicsekedik az ország egyik legjobb likörgyára és szeszfinomítója. A temetőtől balra vannak a kórházak. Szociális és egészségügyi gondoskodásban vezetett már századokkal ezelőtt is Lőcse, ma is kitűnő kórházai vannak. Egy Hermann Gusztáv nevű szorgalmas evangélikus kereskedő, aki egész életén át, mint a cipszer takarékosság mintaképe rakosgatta a pénzt, egész vagyonát jótékony célokra hagyományozta: iskolát, kórházat, árvaházat építettek a tiszta lélek bankóiból. A Hermann Gusztáv-féle kórház sebészete elsőrangúan van felszerelve, az ország még egy (főleg bel250