Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

hatóbb volna? Kedélyes anekdoták keringenek erről a pesti honfoglalásról a szepesiek körében, holott mély szomorúság van benne. Zömük ma már megmagyarosított nevével csak a Szepesi Hiradó hasábjain él, mint szepesi polgár. Ez a kis hetilap csupa családtörténetet és műtörténelmet közöl 75 év óta, amikor még mint német lap indult útra Lőcsén. Néha olyan, mint egy bizalmas családi levél. A személyi hírekben szereplő dicsérő jelzőket külön ranglétra szerint adogatják itt a nevek elé. A statisztikai adatok mindent pontosan megmagyaráznak Lőcséről is. 1910-ben a hivatalos magyar népszámlálás alkalmával volt Lőcsén: 1377 német, 2410 magyar és 3094 szlovák. Tehát a lakosság 41.1 százaléka szlovák volt 1910ben! A 17. század végén Hain Gáspár ezt írja Lőcse lakosságáról: „Die Einwohner sind alle deutsch, und der Ausspurgischen Confession zugethan, welcher beyder sich keine Stadt in Ober Ungarn, ja in gantzen Lande rühmen kann, den ander orthen, auch Ungarn und Windische, so wohl auch Päbstische und Calwinische anzutreffen." A szlávosodás könnyen és simán ment be a katolicizmussal együtt. Az egész folyamatot természetszerűen meggyorsítja a csehszlovák köztársaság létrejötte. A legutóbbi 1930. évi népszámlálás alkalmával már csak 754 ember jelentkezett németnek, csak 280 vallotta magát magyarnak, azaz az 1910. évi 32 százalékból már csak 3.25 százalék maradt magyarnak s 8.74 százalék németnek. Az összeszámlált 8906 lőcsei lakós közül 7182 volt a csehszlovák, 43 orosz, 300 zsidó nemzetiségű és 64 cigány. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyarok legnagyobb része 50 éven felüliekből áll, akkor nem nehéz megcsinálni Lőcse nemzetiségi és egyúttal társadalmi jövőjének térképét. 248