Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

mely tökéletesen megdöntötte a Lőcse alapításáról elfogadott eddigi adatokat. Idősebb benszülött polgárok ugyan gyanúsan fogadák a hírt, mindazonáltal a nagyreményű ifjú huszonnégy óra múlva a szlovenszkói sajtó előterébe került. Tudni kell ehhez ugyanis, hogy Lőcsének van a szlovenszkói kisvárosok közül a legjobban megszervezett sajtószolgálata; az is háromnyelvű s a lőcsei és szepesi szenzációk zöme Péchy mester műhelyéből indul útra a világ felé, mert a fodrászműhelyben van a tudósító gárda torkolata. Másnap aztán vitték illetékes urak az írásos leletet a gimnáziumi latin tanárhoz. A tanár készségesen lefordította a szöveget, de megjegyezte, hogy három nappal előbb ugyanezt a szöveget fordította le szlovákról latinra egy fiatalembernek. A szenzáció keserű felfedezési adomává zsugorodott, a fiatalembert talán le is csukták, hisz be akarta csapni a várost. Ám ettől eltekintve csakugyan csupa emlék ez a föld. Az őslakók nem sokat törődtek az ország váltakozó politikai divataival, királyok és kiskirályok sürgős ügyeivel. Dúlta az ellenség a magyar király birodalmát, dúlhatta, ezen a földön minden dúlások közben és ellen fölragyogott a polgár szabadsága és nemes ízlése, mint egy örök tiltakozás, mint a béke és a nyugodt életmód szózata. A vallások között, amelyeket zászlóként vitt maga előtt, sokszor csak az Istent találjuk meg kutatásaink közben, miként a nemzetek és nemzetiségek körforgásából a legélénkebben maga az ország nyoma tűnik elő, melyben a nemzetiségek így forgolódhattak egymás között, egymás mellett, kiki a maga porciójánál állván strázsát. Város volt ez elsősorban s igazi viszálya azzal támadt, aki valóban féltékeny versenytársává nőhetett volna. Lőcse így versenyzett, sőt ve230