Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

állatait a pénzforgalom közbejöttével itt váltották át ipari, szükségleti tárgyakra. Gazdasági és néprajzi tekintetben egyaránt gazdag hetisokadalom és szines kép volt ez, más városok hónapos nagyvásáraival is felérő. Mára szinte teljesen megszűnt. De nem járnak már a losonci iparosság nehéz vasalású borítós szekerei a messzi környék vásáraiba sem. A kézműipar helyébe a csehországi gyáripar konfekciói kerültek. Az utolsó tugári magyar szabó ősi palócmagyar díszítőmintái régen használatlanul hevernek a pántos, vásáros nagyláda fenekén. A láda sem került kocsira mindjárt két évtized óta. Hosszú rudakon a csizmadiák még kiviszik portékáikat a templom elébe, de elhervadt a forgalmuk. . A Bafa-cipő szokványossá vált üvegcsarnoka fogadja magába a vevőket. Azonkívül az igazi csizmakedvelő déli vidék túl van a határon, kelet felől pedig Rimaszombathoz vonzódik, amely szomszédváros inkább megtartotta a régi megyei központ gazdasági szerepét is. A losonci gyolcsos, az „ocsenás", („otče náš": mi atyánk! Hitbuzgóak voltak, de így fohászkodtak is) s a kékfestők kiveszőfélben lévő érdekes fajta. A losonci ipartársulat és kereskedelem adatai beszédesek. 1936-ban 586 tagja volt az ipartársulatnak s ennek 85 százaléka magyar. A kereskedelmi grémium 384 tagja közül 40 százalék vallotta magát magyarnak, 30 százalék csehszlováknak és 30 százalék zsidónak. Az ipartársulatnak szép könyvtára van és értékes anyaggyűjtemény a kezén a megnyitandó losonci múzeum számára. Az iparban és kereskedelemben történt változással párhuzamosan a város bankjai sem tudták megtartani a régi helyzetüket. A helybennőtt losonci pénzintézetek egymásután szűntek meg, az országos csehszlovák nagybankok ol208