Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

életében is rögtön visszaszoritóan jelentkezett. A világháborút követő néhány év világgazdasági konjunktúrája még életben tartotta ezt a gyáripart, de jelentős magyar piacát, valamint távolabbi, balkáni és keleti piacait vissza sem tudta szerezni, vagy hamar elveszítette. A fejlett cseh nagyipar versenye mindjárt az államfordulat után nagy erővel lépett fel. A gazdasági világfellendiilés gyors lehanyatlása azután végleg megpecsételte a losonci gyáripar sorsát. Hetek alatt vált semmivé évtizedek munkája. A hatalmas Rakottyay- zománcgyárat leszerelték és lebontották. Nemsokára követte a Sterlicht-zománcgyár is. A mezőgazdasági gépgyár egyre zsugorodó üzemét még továbbvitte, mig végül a híres üzem ajtajait is beszegezték. A losonc-apátfalvai posztógyár szövőgépeit Zsolnára vitték, a gácsi posztógyár falai is csákány alá kerültek, Evvel összefüggésben megszűnt a nevezetes losonci gyapjúpiac is. A nógrádi hegyvidék világhirü üveggyárait a szintén híres cseh üveg szorította le a nagy piacokról. A munkásság koloniáiban 1930 után már kicserélt proletárélet folyik. Ebben az elesett sorsban a krumplitermelés és fogyasztás, a munkanélküliség és munkanélküli segély irányító befolyásra tett szert. A munkanélküli statisztika Losoncon mutatta ki a legnagyobb számokat Szlovenszkón. 1937-ben mintegy 1500 főnyi munkanélkülivel Losonc az élen vezet. Pedig a hajdani munkásság zöme széjjelszóródott a világban. Egy töredékrésze visszament a környező falvakba. Franciaország, Törökország, Amerika és a világ tájai adtak kenyeret és temetőhelyet a másik részének. A városhoz ragaszkodó rész öregebbje kiskertet művel a munkásházak körül, alkalmi munkákra jár, a munkanélküli segélyre ügyel és az erdők fáját gyűjti télire. A fia204