Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

embernek, aki Pest és a nyugat dolgait jobban ismerte, mint saját legközelebbi vidéke, megyéje valóságos alap­tényezőit. Ez a szemlélet elsősorban a gyorsan felvirág­zott gyáriparnak volt betudható, annak a nagyiparnak, amelynek világpiaca volt. A polgársággal ellentétben a vá­ros nagyipari gyártelepein sok tekintetben modern mun­kástömeg izzadott a gépek mellett, azonban ez a kisváro­si munkás a gyáron kivül naponként tért vissza a környe­ző falvak életéhez, nézeteihez és gondolatköréhez. Egy­résziik esténként haza is gyalogolt, kerékpározott a falu­jába és hajnalban tért vissza. Az államfordulat után, a nemzetiségi kérdés élesformájú felszinrekerülésekor a munkásság szlovák része nyelvi és nemzeti tekintetben határozottabb álláspontot foglalt el, sőt gazdasági és kul­turális téren, feladva eddig osztályszemléletét, a nemzeti­ségi elsőbbjogúság programmját vallotta. A későbbi fejle­mények beigazolták, hogy ez átmeneti jelenség volt és ma­gyarázatát a kisvárosi gyárimunkásság félparaszti mivol­tában, valamint az államfordulat nemzeti konjunktúrájá­ban lelte. A későbbi gazdasági leromlás idején aztán ugyanez a munkásság a szélsőbal radikalizmushoz csatla­kozott, ugy hogy a húszas évek közepén Losoncot emle­gették a szlovenszkói kommunista párt legerősebb bástyá­jának. A munkásság nemzetiségi állásfoglalásának vizsgá­latánál már most megemlithetjük, hogy a munkásság ma­gyar része, különösen érzelmi tekintetben, igen sokszor komoly jelét adta annak, hogy a szlovenszkói összmagyar­ságot ért sorsfordulat részesének tekinti magát. Sajnos, hogy a kisebbségi magyarság polgári vezető elemei ezt a hajlandóságot nem értették meg. Politikai téren nem tud­tak hozzányúlni a munkakérdéshez s így mára a szlo­200

Next

/
Oldalképek
Tartalom