Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Darkó István: Losonc
ben a háborúkban, — amelyek végén Mátyás leverte a huszitákat, — már feltűnt az alsósztregovai Madách-család. 1622-ben a kurucok sarcolták ki a várost, 1719-ben pestis pusztította el. 1700 végén hires harangöntő működött a városban, a szomszédos Gácson pedig fayence-gyár. A környék híres üveggyárai Csehbrézón, Zlatnón, Málnapatakon szintén ősrégiek. A város egész lakossága, 3000 lélek, 1590-ben a reformált vallásra tért át. A gyermekek oktatásáról is csakhamar gondoskodtak. Molnár Aladár közoktatás-történeti munkájában említi, hogy a miskolci egyházmegye jegyzőkönyvei, — amelyek a losonci egyház meglátogatásáról készültek, — már 1608-ban említik a losonci fiú és lány triviális iskolákat. Az iskoláról azonban egészen 1730-ig alig tudnak valamit. A város a XVII-ik században kétszer is porig égett, 1680-ban minden levéltára is a tűz martalékává lett. Levéltári hivatalos iratai, kevés kivétellel, csak 1740-ig vihetők vissza. 1730-ban hívták meg a losonci iskolára igazgató-tanárnak Kármán Andrást, aki iskoláit itthon, Sárospatakon s a losonci egyház költségén a leydai és boroszlói egyetemeken végezte. 30 éven keresztül működött Losoncon nagy sikerrel, a pataki tanítás módszerét vezette be s az dívott Losoncon egészen 1849-ig. Ugy látszik, hogy az iskola Kármán előtt is gimnázium volt, de ő tette teljessé. A gimnáziumi tanfolyamon kívül bölcsészeti tanítást is kezdett és állandó tantárgyai voltak a logika, történet, mathesis és algebra. A losonci egyháztanács az egész múlt században mindig Patakról hozta a rectorokat és a többi tanítókat. Kármánnal együtt tanított a losonci iskolán Tatár Bálint, Láng Pál, Vámosi István, Krizsán Mihály és Szentjóbi József. A gimnáziumnak 191