Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

mat, békességet, rendet teremtenek, keresik a fejlődés­nek, a haladásnak új útjait s ezzel egyszersmind legjob­ban szolgálják a sokat hangoztatott konszolidációt. A régi társadalom kultúrális és gazdasági intézményei úgyszólván máról holnapra szűnnek meg. A Széchényi­Kör működését nem engedélyezték, a magyar nyelv mint tanítási nyelv megszűnik. Több intézet hasonlóképpen; így a Jogakadémia, amely a hatóság jóváhagyásával Mis­kolcra kerül. Ma csak egy magyar iskola van Eperjesen es egész Sárosban: az evangélikus elemi iskola. A nemzetvé­delmi törvény értelmében a magyar kultúrélet akadályok­ba ütközik. Mindjárt az államfordulat után a szocialista munkásszervezetek voltak azok, amelyek a magyar kultú­rát fölkarolják. Volt zenekaruk, kultúr egyesületük, ren­deztek tanfolyamokat, kultúr- és műkedvelői előadásokat. Volt tornaegyesületük is. A polgári társadalomnak, amely­nek a proletáréhoz hasonló osztályöntudata nincsen, las­sabban történik a szervezkedése. A magyar polgárság áléltságából azonban lassankint magához tér és kiváló lel­kes férfiak és nők kezdeményezésére önerejéből mihamar pezsgő magyar kultúréletet teremt. A műkedvelő-társaság színielőadásai művészi színvonalra emelkednek. A katholi­kus és evangélikus magyar egyesületek egymásután ren­deznek előadásokat, társas összejöveteleket. A Magyar Társadalmi Egylet új helyiségeiben nagyszerűen rendezke­dik be. Az első föllángolást azonban rövid időre letargia követi. A SzMKE megalakul ugyan, de az első időkben nehézségekkel és akadályokkal küzd. E rövid átmeneti el­lanyhulást azonban ma már felváltja a komoly, csendes kultúrmunka. Az „Újvilág" hetilap e munkának szolgála­tába szegődik. S remélhető, hogy most már külső akadá­187

Next

/
Oldalképek
Tartalom