Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

vesebbet. Tanulnak kevés kézimunkát; németül otthonról tudnak. Belekóstolnak esetleg egy kis franciába, festészetbe; megtanulnak úgy, ahogy zongorázni. Feltűnést kelt, ha nem rosszalást, hogyha valamelyik leányka diplomát szerez. „Minek ez a mi gyermekeinknek!" Halljuk ilyenkor a méltatlankodó megjegyzést minden oldalról. Az igazi leányéveket boldoggá és gondtalanná igyekeznek varázsolni a szülők, a rokonok és az egész társadalom. A házi kränzchenek, a farsang idején a fényes bálok a Vigadóban, nyáron kedélyes majálisok Cemétén vagy Borkuton, családias jellegű kirándulások a zöldben, nem ugyan hátizsákkal és szeges cipővel, sőt nem is mindég gyalog, hanem elemózsiával megrakott kocsikon. S ezeken van igazi fesztelen jókedv, tréfa és dal. Egyébként eszmeköre, érzelmi világa ezeknek a kedves jól nevelt leányoknak nem terjed tovább a családi körnél. Már odakünt nagy gondolkodók forradalmi hangulatba hozzák a női lelket, amelyről azonban a mi boldog világunkban csak megbotránkozással beszélnek, ha ugyan egyáltalán hallanak minerről valamit. A mi drága Jókaink eszményi nőalakjai, az Aranyember Noémija, Kárpáthy Jánosné és a többi regényhős egy képzelt sehol sem létező eszményi világba ringatja az ábrándos leánylelkeket. De az életnek megvan a reális alapja is. Tele van a város életvidám fiatalemberrel. A Schöpfer és a Maurer cukrászdák beszélhetnének e fiatalság eleven, sokszor könnyelmű életéről. Főiskolai hallgatók szívesen látott vendégek a leányos házaknál. S ez a fiatalság gavallér és nőimádó; kedvességével belopja magát a leányszívekbe. Nem csoda, ha a diákszerelem sokszor házassággal vég182