Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

nőképző mellett gör. kat. tanítóképző, polgári iskola virágzik. A kollégium ekkor áll fejlődésének tetőpontján. Tulajdonképpen négy tanintézetből áll: teológiából, jogakadémiából, főgimnáziumból és tanítóképzőből. Tanárai közül többen tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. Az iskola maga országos hírnévnek örvend. Hogy mind ez lehetséges, hogy Eperjes ilyen intézményekkel dicsekszik, most is mint a századok folyása alatt annyiszor, a művelt lakosság kultúrszellemének a gyümölcse és abból magyarázható. Pedig ez a konzervatív zárkozott s az idegent nem könnyen befogadó társadalom, amikor már Nyugaton grandiózus arányokban bontakozik ki a mai Európa s az új problémáknak egész zuhatagát produkálja, még mindig a régi biedermeier álomvilágát éli. Kis városunk polgárai szerény anyagi viszonyok között, örökös takarékoskodásban élik le életüket. Van inteligenciájuk. A régi Eperjes műveltsége változatlanul meg van. Gyermekeiket gondosan taníttatják és 1867 után, amikor az érvényesülés lehetősége nagy, az eperjesi művelt fiúk rendszerint elvesznek szülővárosukra nézve, mert elkerülnek a nagyobb központokba, a fővárosba, ahol csakhamar vezető állásokba is jutnak. A társadalom csúcsán ott van az a pár birtokos család, amely vagy bejött a faluról a városba, mert szereti a városi életet, vagy ideköti a hivatal, amelyet a férfiak a megyénél vállalnak. A régi nemesség és a régi céhbeli polgárságnak ivadékai így kerülnek egymás mellé. A régmúltban bizony kasztszerüen elzárkóztak egymástól. Vájjon megtörténik e az olyannyira kívánatos egybeolvadás most, amikor az 1848-iki törvényekben benne van a törvény előtt való egyenlőség és az 1867-iki kiegyezés után meg is van az 12* 179