Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

tán a társadalmi problémák megoldatlanságára az 1831-iki kolerajárvány. Zemplénben, Abaujban a nép lelketlen uszítóktól félrevezetve, azt hiszi, hogy az urak megmérgezték a kutakat, hogy a gyűlölt jobbágyot kipusztítsák: ezért van ez a betegség, amelyben rakásra hal meg öreg és fiatal. Föllázad és kegyetlen módon végzi ki a kezébe került urakat. A lázadás átcsap Sárosba is. Sóvárról egy ilyen felbőszült tömeg éjnekidején Eperjesre is be akar törni, de ezt a polgárőrség szervezésével megakadályozzák. Az egész lázadást vérbefojtják. Képzelhetjük azonban, hogy milyen lesz a szakadék e borzalmak miatt az úr és paraszt között. Az országgyűlés ugyan a jobbágyot mihamar felszabadítja és az „emberi jogokat" törvénybe iktatja; de már nincs idő, hogy ezek a törvények jótékonyan éreztessék hatásukat. A bécsi reakció szembekerülése az 1848—49-iki magyar forradalommal Eperjes lakosságát megosztja. Hol a császári, hol a magyar hadak, majd Hurbán szabadcsapatai s végül az orosz hadak vonulnak át a városon és időztek falai között. A kollégiumi főiskolai hallgatók Wandrák András tanárukkal élükön az eperjesi magyar honleányoktól hímzett zászlójuk alatt résztvesznek a magyar szabadságharcban. A lakosság zöme ide-oda pártol, teljes bizonytalanságban és rettegésben él. Amikor Guyon Richárd a branyiszkói ütközet után győztes seregével megjelenik Eperjesen, dermedt csend fogadja, hiszen pár órával előbb Schlick császári generális fenyegette meg a jámbor lakosokat rebellis viselkedésük miatt. Most Guyon állítja fel seregét a Fő uccán és ő maga a plébánia elé lovagol s felkiált: Läuten oder hängen. A világosi fegyverletétel után a császári abszolutizmus hovatovább gyűlöltté válik a lakosság előtt. A szlovákok 12 Tátra Almanach 177