Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

Üjabb kutatások megállapítják, hogy a honfoglalás idejében a Tisza kanyarulatánál és a Mátra vidékén a törökfajú kabartörzs telepeedett le. Ennek egyik ága, az Aba nemzetség a Hernád széles völgyében először Kassa vidékéig, majd Sárosban a Tarca mentén a két Strázs-hegy aljáig terjesztette ki szállásbirtokát. Ezen a szállásbirtokon épült föl Abaújvár. Érthető tehát ha az alsó Tarca folyása mentén Sárosban az Árpád-házbeli királyok oklevelei csupa magyar nevű községeket említenek. Majd valószínűleg királyi adományok révén ez a törzs feljebb húzódik és újonnan szerzett szállásbirtokának sárosi középpontját is Újvárnak nevezi el. A XIII. század végén aztán ebből a szállásbirtokból uj várispánság keletkezik. Ez volt Sáros vármegye. Sáros maga magyar szó. A szlovák Šariš az ómagyar Sáris (Sáros) átvétele. Anonymus szerint a magyar honfoglalás e tájon „usque ad Castrum salis" tehát a Sáros-megyei Sóvárig történt. Só várnak sem szlovák, sem német neve nem volt. Csaknem a legújabb időkig a szlovákok is Sovar, Somvar név alatt ismerték. Csak a Bach-korszakban keletkezett a Slana és Salzburg, az államfordulat után Solnohrad, majd Solivar elnevezés. A Tarca és Tapoly völgyében van több olyan község, mint Sóvár, amelyet csaknem máig a szlovák és német lakosság, ha eltorzítva is, magyar névvel nevez: Orkuta (Ürkútja), Tölcsemes (Tótselymes), Budzimír (Budamér), Sebes, (Kellemes), stb. Vannak viszont itt olyan tőzsgyökeres elnevezésű falvak, amelyeket az Árpád-házbeli királyok idejében csak magyar nevükön ismerünk. Ilyenek: Nyárs (Nyás), Ardó, Kende, Hosszúmező, Kükemező, Szedikert, Kochmaquae nunc Újfalu vocatur (1209), Somos, Som, Böki, Kisszilva, Nagyszilva, ölyvespataka, 139