Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

vagy váromladék. Ellentáll s csak lassan omladozik s adja meg magát az időnek. A gyárváros és parasztmetropólis idegenek egymással szemben. A morzsolódó föld a régi paraszt öntudat illúzióját biztosítja ma csupán, gondtalan megélhetést alig. A parasztság hallja az idő szavát s a föld morzsolódásából folyó zavarokat intenzív termeléssel próbálja kiegyensúlyozni. Az ipari termelés elindítása nem áll a munkásság módjában. De ha — egyelőre csoda folytán — az ipari virágzás bősége megindúlna, a társadalmi haladás motorjaként a város élére szökhetne a munkásság s nagy hátvédet kaphatna a lassan átalakuló és demokratizálódó parasztságban. A paraszt metropolis és a gyárváros egy demokratikus népi formációban olvadhatna össze. Ennek jeleit türelmetlenül keressük és lessük Érsekújvár horizontján. A KISEBBSÉGI VÁROS. Nemzetiségi szempontból Érsekújvár sosem volt homogén város. Nemzeti jellegét eddig még ugyan a magyarság többsége határozta meg mindig, de más nemzetiségű csoportok is lakták a várost szinte alapítása óta. A legrégibb névgyüjtemények és okiratok három nemzetiségűnek mondják a lakosságot: a magyarság mellett németeket is feltüntetnek és szlovákságot. A vár maga négy magyar falu összevont népéből kapta lakossága alapját. Ehhez a tömbhöz az északi szlovák falvakból állandó beszivárgás csatlakozott. A török veszedelem, a szakadatlan dúlások és portyázások a falvak népét állandóan szorították a védettebb helyekre. A német lakosságot a hadiszükséglet 116