Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

Ha valaki Érsepkujvár statisztikáját felületesen vizs­gálja meg, akkor arra a megállapításra juthat, hogy ennek a városnak iparos jellege már egészen korán mezőgazda­sági paraszti jellege fölé emelkedett. 1880-ban például a földmívelő keresők és eltartottak 992 lelket tesznek ki, míg az iparból élők száma összesen 1258. Az iparból élők alatt azonban kisiparosok értendők. S ebben a számban is túlnyomórészt olyan kisiparosok és iparágak foglalnak he­lyet, amelyek tipikusan a mezőgazdaság kisipari szükség­leteit elégítik ki. Van példáúl 49 kovács, lakatos csak 24! A patkószügséglet nagyobb tehát, mint a mezőgazdasági lakatos gépkezelés és javítás! A csizmadiák száma 124, el­tartottakkal együtt 226, a szűcsök száma 33, a cipészeké a csizmadiákkal szemben csak 36, jeléül annak, hogy a fő lábbeli-fogyasztó még nem a városi nadrágos ember, de a parasztság. S hogy az agrárszükségleteket kielégítő kis­ipar listája teljes legyen, jegyezzük ide, hogy a férfisza­bók száma 54, kőműveseké 17, hentes és mészáros (a pia­con áruló székek) 18, kocsmáros, pálinkás és vendéglős 56. A gyáripar fejlődésére nézve tudjuk, hogy 1699-ben lé­tesült az első, nagyon szerény jellegű gyárszerű üzem, egy sörgyár (sörház), azután egy pótkávégyár, de csakhamar mindkettő beszünteti működését. A gyáripar nem tud itt sem előbb kifejlődni, míg meg nem indúl az iparosodás folyamata az egész országban. S miután megindúl, Érsek­újvár területén való gyökérverését földrajzpolitikai ténye­zők késleltetik, gátolják. A város természeti környezete a téglagyártáson s a lenfeldolgozáson kívül alig kedvez más ipari tevékenységnek. Esetleg későbbi tranzitó jellege hathat kedvezően az iparosodás kifejlődésére, tekintve, hogy négy irányba fut innen a vasút. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom