Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Jócsik Lajos: Érsekújvár
be, ha a szemtermelésnél maradna meg. Hirtelen félelem és gonosz gondolat villan bennem: a búzatérkép fekete foltja a kisbirtokú újvári parasztság halálát, gyászos sorvadását is jelentheti ebben az esetben. Kétségbeesve és idegesen nyúl agyam szalmaszál után s abban az adatban kapaszkodik meg, miszerint létesítettek már a város határában hatszáz hold kertet. S már is korrigálni szeretném a búzatérképet. A fekete folt helyére szeretnék becsöppenteni baracksárga aranyat paraszti örömnek, zöldségszinű zöldet jó reménységnek és paprikavöröset szegény és kisparaszti feltörekvő erőnek! Hirtelen felszökik a kedvem s ha Horatius lennék vagy legalábbis Píry Cirjék újvári ferences atya (béke porira!) klasszikus ódaíró hajlamából lenne bennem egy kicsiny adaggal, akkor most bukolikus ódával zárnám be ezt a pár sort a baracksárga aranyról, a zöldségszín zöldről és a paprikás vörösről, a paraszti metropolis új színeiről énekelvén, amelyek jegyében megtalálhatja biztos jövőjét. De ezt a jövőt keresni kell! A GYÁRYÁROS. A városnak, mint települési egységnek van egy formai és egy minőségi értelmezése. A város formális értelmezése alatt a település nagyságára gondolnak, arra, hogy a település meghaladja lakosainak és házainak számával a falu méreteit. Statisztikai felvételek gyakran e formai ismérvekre épülnek fel. Mondjuk a kétezer lelket számláló telepeket falunak veszik, míg kétezertől négyezerig nagyköz105