Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az ingóságok menekítése

pen daloltunk nyári estéken a falu közt, a Turóc hídjánál barátaimmal. A lányok a nyitott ablakon át hallgatták. Bujdosik az árva madár, Minden erdő szélén leszáll. Hát az ilyen árva, mint én, Hogyne buj dos o Ina szegény. Nem szólok én, csak hallgatok, Mert idegen földön lakok. Idegen föld határjába Bujdosok mint szegény árva. Mikor mentem hazafelé, *" Megnyílt az ég háromfelé. Ragyogtak rám a csillagok, Mert tudták, hogy árva vagyok. Most vagyok igazi árva. Idegen földön bujdosó. A családom is bujdosó lett. Vajon hol vannak most? Megemészt a nyugtalanság. Csak jönne már az én vasutasom. Végre az a nap is elérkezett. Sohasem felejtem el, talán mert annyira vártam. Július 21-ike volt. Mint mindig, munka után ezen a napon is kiálltam a kapu elé, hátha jön az én emberem. Nagyot dobbant a szivem, amikor megláttam biciklijén befordulni a sarkon. Megállt mellettem. Abban a pillanatban a szemközti ház kapuján kilépett egy férfi. A vasutas úgy tett, mintha a bicikli láncát igazgatná, amiatt állt meg. 98