Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A családom szöktetése

A CSALÁDOM SZÖKTETÉSE A tervem az volt, hogy először idős édesanyámat küldöm haza. Ő lesz a hírnök. Előkészíti a házfoglalókat, hogy mi is hamarosan megérkezünk. Meg azután azt is megtudjuk, hogy viszonyul a hatóság az engedély nélküli visszatelepüléshez. Egy batyuba beleszorítottuk mindazt, amire édesanyámnak szüksége lehetett. Elvittem az állomásra. Megvettem a gyorsvonati jegyet Tornaijáig. A lelkére kötöttem, hogy a jegyre jól vigyázzon. Ha az nála lesz, a vonat akármerre megy is, hazaviszi. Ne félj, fiam, biztatott kedvesen, de amikor beérkezett a vonat, mint egy kis vézna madárka remegett, ahogy felsegítettem a kupéba. Rábíztam a kalauzra, Prágában mutassa meg neki, hogy melyik vonatra kell átszállni. A vonat már messze járt. Én még mindig bámultam utána. A két sín összefutott a szememben. Édes Istenem, kezdődik minden elölről. De mennyire más ez az út. Visszafelé visz. Haza. És nyár van. Egy hét múlva megjött a levél. Mennyire vártuk! Mindennap lestük a postást. A háborúból 88