Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Életünk Protivínben

dául a krumpliültetés. Ez nálunk otthon egyszerű művelet. Amikor a földet megszántottuk, a krumplit rögvest ültettük, amíg a föld nedves. Kapával, kézi erővel ültettük el a krumplit a jól megtrágyázott, előkészített földbe. Protivínben géppel ültették a krumplit. A földet a csehek is jól előkészítették, de nem egész krumpli került a földbe. A pincében a krumpli az ültetés idejére jól megcsírázott. Ezt a csírás részt levagdalták a gumóról. Csak bámultam, hogy mit akarnak ezek. A levágott részeket beleöntötték egy deszkaládás szekérbe. A földön barázdákat szántottak. A ládás szekér mindkét oldalán kis ajtócska volt. A vedret odatartották, a csírás krumplidarabkák belehullottak. Az ember vagy asszony a vederből a barázdában végigszórta. A földet ráhúzták. Ezzel a krumpliültetés befejeződött. Amikor a krumpli kikelt, géppel töltötték fel. Megbizonyosodott előttem, hogy a csehek a magyaroknál jóval előbbre állnak a föld megművelésében. Legalábbis ami a gépesítést illeti. Mi még sok és nehéz fizikai munkát végzünk a földeken. Sokat tapasztaltam a cseh gazdaságokban. Később nagy hasznomra vált. Jól értettek az állattenyésztéshez is. A takarmányozáshoz silót készítettek. A csűrben volt három nagy siló. Kör alakú betonból öntött építmények, oldalukon egy kis ablaknyi nyílással. Az őszi ásás után a krumplit hatalmas vashordókban félkeményre megfőzik és beleöntik a silóba. Gumicsizmában sorról sorra megtapossák. Amikor megtelik, a tetejére szecskát szórnak és agyagos 82