Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Életünk Protivínben

ban részesítsen: halljuk magyarul is a biztatást, Isten velünk van. Mindannyian ott voltunk a templomban, a Tu­róc völgyéből elüldözött magyarok. A környező településekről, 15-20 kilométeres körzetből minden magyar Protivínbe érkezett. Az esemény hírére a helyi cseh lakosság is elment a magyar misére. A templom zsúfolásig megtelt. Az elhurcolás óta ez volt az első alkalom, hogy a magyarok együtt lehettek. Nagy öröm volt, hogy barátok, ismerősök, rokonok újra láthattuk egy­mást. Könnyeztünk, az asszonyok a mise alatt fel-felzokogtak. A protivíni nép döbbenten állt körülöttünk, s talán a bibliai zsidókra gondolt, akik a zsarnokság áldozataiként szétszóródtak a világban. Itt most a templomban egyek vagyunk az Isten színe előtt. Nem bűnözők, csak a zsarnokság nyomorultjai. i Már szép tavaszi napok voltak. Az egyik vasár­nap éppen az ebédhez készülődtünk, amikor be­jött.hozzánk egy jól öltözött nő. Csehül köszönt. Én is köszöntem. Bemutatkozott. Előadta, hogy közel Protivínhez egy faluban házat, földet, álla­tokat örökölt. Az állatállomány tíz fejős tehén, ötven juh, húsz sertés. Fölajánlja, vegyem át feles haszonbérbe. A házat átadja, a szobák be vannak bútorozva, azonnal beköltözhetünk. Nagy ajánlat. Amikor a feleségemnek elma­gyaráztam, miért jött hozzánk ez a cseh asszony, 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom