Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az elhurcolás megkezdődik

testvérem, aki itthon maradtál, megmenekül­hetsz. Megtarthatod a házadat, földedet és az ál­lataidat. A mi portáinkat már ellepték a hegyi jövevé­nyek. Mi vállaljuk értetek a kálváriát. Menjetek haza! Őrködjetek a jószágaitokon! Az Isten megsegít bennünket és visszavezérel hozzátok. A hó olyan tömötten esett, hogy szinte alig lát­tuk egymást. A pakkjainkat a katonák berakták a vagonokba. Mi egy kupéba felkapaszkodtunk. Tömve voltak a kocsik sánkfalusi, harkácsi, lő­kösházi, rási, otrokocsi népekkel. Egy zsidó szerelvényt láttam így a háború alatt. Igaz, ahhoz nem kapcsoltak személykocsikat. A zsidókat is munkára vitték. Először még ők is bi­zakodóak voltak. A mi szerelvényünkre is álnok felírás került nagy betűkkel: „Önkéntes mezőgazdasági mun­kások". A szöveg szlovák nyelven volt. Megté­vesztésül azok számára, akik majd látják vona­tunkat az állomásokon. Ezt hitetik el a külföldi kormányokkal is. Önként megyünk. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom