Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az elhurcolás megkezdődik

testvérem, aki itthon maradtál, megmenekülhetsz. Megtarthatod a házadat, földedet és az állataidat. A mi portáinkat már ellepték a hegyi jövevények. Mi vállaljuk értetek a kálváriát. Menjetek haza! Őrködjetek a jószágaitokon! Az Isten megsegít bennünket és visszavezérel hozzátok. A hó olyan tömötten esett, hogy szinte alig láttuk egymást. A pakkjainkat a katonák berakták a vagonokba. Mi egy kupéba felkapaszkodtunk. Tömve voltak a kocsik sánkfalusi, harkácsi, lőkösházi, rási, otrokocsi népekkel. Egy zsidó szerelvényt láttam így a háború alatt. Igaz, ahhoz nem kapcsoltak személykocsikat. A zsidókat is munkára vitték. Először még ők is bizakodóak voltak. A mi szerelvényünkre is álnok felírás került nagy betűkkel: „Önkéntes mezőgazdasági munkások". A szöveg szlovák nyelven volt. Megtévesztésül azok számára, akik majd látják vonatunkat az állomásokon. Ezt hitetik el a külföldi kormányokkal is. Önként megyünk. 33