Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Szlováknak lenni avgy elmenni

SZLOVÁKNAK LENNI VAGY ELMENNI A mi falunkból kiszökött a nyugalom. Az em­bereket a nyugtalanság és a félelem szállta meg. Utcán, kocsmában meg otthon egyébről sem esett szó, csak hogy mi lesz velünk. 1946 tavaszán már mindenki megismert egy szót: reszlovakizálni. Rettegett tőle és meggyű­lölte. Micsoda sötét lelkületű, nem anya szülte ember találta ki ezt a lélektiprást! Add el a lelkedet, a becsületedet! Mondd, hogy nem az vagy, akinek születtél! Mondd, hogy nem magyar anya szült! Tagadd meg apádat, anyádat és minden ősödet a sírban! Mondd, hogy nem vagy magyar, hanem szlovák! Ezt jelenti nekünk ez az ördögadta szó: reszlovakizálni. Mert ha nem mondom, akkor el kell mennem a szülőföldemről. A falumból, ahol minden talpa­latnyi földet, amim van, egy életen át szerezget­tem. Fillérenként rakosgattam össze a pénzt. Fu­varoztam, fazékkal jártam az országot. A faze­kaskészítményeket, csuprokat, rátókat, minden­féle fazekakat árultam Borsod, Zemplén, Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Bereg megye falvai­ban. Sokszor hetekig távol voltam a családomtól. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom