Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Farkas István: A körhinta

A KÖRHINTA. Irta : FARKAS ISTVÁN. Az alkony más nyári estéken ilyenkor már úgy terült rá az elhagyott kis határvárosra, mint a sápadt holdanya a félénken megbújó csillaggyerekekre. A mai alkony azonban különös alkonyat volt, tele idegenül is otthonosan csendülő muzsikaszóval és pontosan az eljövendő ünnepnap hangulatát ütemezte. A város végén díszes körhinta állott, amelynek fölállításával éppen csak délután készültek el és az alkonyi szellő fölsuhintotta a fehér kocsikat, magasnyakú hattyúkat elzáró tarka leplet. A kisváros apraja-nagyja talpon volt és a nyárral együttérkező csodát nézte. A városbíró, aki délelőtt még nehezen adta ki a letelepülési engedélyt, mind az öt fiát kézenfogva vezette a csodához, és a gyerekkaréj egészséges léptekkel zárta el az apai kézzel bezárt utat. Az ügyvédék mellett német gyereklányok álltak és a főorvosné véletlenül az állatorvosék mosónőjével került szomszédságba. A mezítlábas gyerekek arcán ugyanaz a mosolygás derült, mint a bársonyruhás gyerekek illedelmes szemében és a verklimuzsika egyforma édességgel szólt mindnyájuknak, egyformán nyújtotta avagy cifrázta a dallamokat, amik olyan jól ideillettek most az elhagyott kisváros máskor oly elhagyott terére. A muzsikáló szekrényt nagy kocsiládába rej-