Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom

22 szerencsésebbek : az Erdélyi Helikon évek óta felbecsülhetetlen munkát végez, eredményesen kertészkedik az erdélyi magyarság szellemének gazdag flórájában. Az összefogó, az irodalmi életet kiépítő tiszta törekvések Szlovenszkón 1931—32 kudarcai után megszűntek, s ma kevés a pénz, kevés a lendület, sok a gond és sok az akadály, hogy újra megszülessenek. * Ó, csábító ösztönzések ma sem hiányoznak a szlovenszkói magyar literaturában. De ahány van, mindegyik politikai, egyik sem irodalmi. Valamennyinek céljai vannak, valamennyi voksfogó. A szlovenszkói magyar irodalom létező gyenge csoportosulásai, amelyek ádáz politikai harcot vívnak egymással, kivétel nélkül pártok és politikai cégérek szolgálatában állnak. Itt van például a kommunisták különálló irodalmi csoportja. Annyiban érdekes, mert Magyarországon hasonló nem létezhet és így külön árnyalatot jelent literaturánkban. Az «Ut» nevü kommunista folyóirat köré gyülekezik, vezető esztétikusa az egyre feltűnőbben politikába süppedő Fábry Zoltán, vezető lírikusa Forbáth Imre, regényírói Szilágyi András, Bányai Pál és sok más, esszéistái Balogh Edgár, Horváth Ferenc és több idejutott volt sarlós. Közel áll a szélső baloldalhoz, de bizonyos szellemi önállóságot őriz meg a régi Sarló töredék hada : Peéry Rezső vezető kritikussal az élén, Morvay Gyula, Sellyei József költőkkel, Brogyányi Kálmán, Szalatnai Rezső esszéistákkal és sok szárnypróbálgató fiatal írófiókával. A következő klikk az úgynevezett Masaryk Akadémia. A csehszlovák köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapján nemes és tiszteletreméltó szándékkal egymillió csehkoronát adományozott a magyar irodalom, művészet és tudomány céljaira.