Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

I8Ç megtudta, hogy ez a szép idő már nem tart sokáig, a rádió súlyos, esős időket jósol. Péter megborzongott s jó, meleg, fűtött kályhára gondolt, amely mellett télen ülni fog, ha befagy a hajó valahol s ő hazamegy. Halkan azt kívánta, hogy a fagy közel érje őket a falujához, mert annál könynyebb a haza jutás . . . Most hirtelen átnézett a mellette haladó uszályra, ahol a párkányi ember felesége már befejezte a teregetést és megnézte az ebédet a kis, fehér konyhában. Néhány hét óta a párkányi kormányos felesége főzött az ő számukra is, így olcsóbbnak s jobbnak találták : sorsot húztak s mindennap más-más legény ment a négy közül kuktáskodni. Ma az osztrákon a sor, akit Linzből hoznak magukkal s akinek az a titkolt szándéka, hogy Romániában partra szökik s meg sem áll Konstantinápolyig ... De ezt csak a párkányi kormányos felesége tudta, akinek az osztrák megsúgta titkon, nagy bizalommal. Senki nem vette észre, csak Péter, hogy a párkányi asszony s az osztrák mennyire megértik egymást egy idő óta, s milyen szívesen vállalja a kuktáskodást más helyett is az osztrák, csakhogy közelébe kerülhessen a kerek kis menyecskének. Ámbár a kerek kis menyecske sem ellenezte az osztrákot. A párkányi mit sem sejtett, naphosszat pipázott a kormány mellett, amit meg sem kell most billenteni s néha, ha kedve tartotta, átkerült nagy üggyel-bajjal a vontatógőzösre és ott verte a kártyát. Üresen jönnek majdnem, Passautól s csak Pozsonyban vesznek fel rakományt. Ám itt a város, már kurjongatnak, a sodronykötél megfeszül s néha hirtelen lazul, vízbe csapódik, óvatosan kerülnie kell az összekötözött három hajónak, a gőzös fedélzetén eszeveszett gyorsan lebegtet egy kék zászlót a matróz, ide-oda csúsznak, megfut a gőzös, elengedik a kötelet, a két