Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Nyiresi-Tichy Kálmán: A hanvai himlő

121 hirdetve. De hogy olyan szigorúan tartották-e meg? Én nem tudom. Aligha téved a krónikás, ha azt sejti, hogy jó-néhány selyma hanvai legény ebben a himlőfürdőben szemelte ki a maga leendő párját, mert a következő évben szokatlanul sok hanvai leányzó került főkötő alá . . . Istvánű Miklós pedig, a csel kieszelője, attól kezdve minden év Pünkösd szombatján remekbe sütött hatalmas foszlós kalácsot kapott a hálás falutól, a legszebb hanvai leányok küldöttsége vitte fel Rozsnyóra, nemes portájára. Míg élt, soha ki nem maradt a pünkösdi kalács a legszebb hanvai lányok küldöttségével. így késő öreg koráig gyönyörködhetett annak a szépségnek szakadatlan újjászületésében, amit fiatal vármegyei jegyző korában megőrzött a hitetlen pogánytól. Nemes Gömör vármegyében pedig szállóige volt a mondás : «Hirtelen múlik, mint a hanvai himlő!» Ma már senki sem emlékezik reá, annyi kis és nagy dologgal egyetemben elnyelte az idők végtelen torka.