Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Juhász Árpád: Éhségsztrájk

92 egész gyomrom belerendül, meg kell kapaszkodni. Leülök a földre s összeszorított szájjal fetrengek az őrjítő mozdulatlanságban, hogy a megfigyelő lyukon esetleg betekintő őr ne lássa a fájdalmaimat. A fogaim egymáshoz tapadnak, mert ordítás ereje reszeli a torkomat. Nem, azért se szabad, hogy tudják a gyöngeségemet. Egyáltalán, mitől vagyok ilyen gyönge ? Némán, mozdulatlanul ragadok a padlóhoz. A gyomrom iszonyatos görcsöktől vonaglig. Végem van. Belepusztulok. Nagysokára csillapodik el a kín. Lassan, fokozatosan. Ügylátszik ez most már mindig így lesz reggel, délben és este, mikor az ételt hozzák. Az étel szagára reagál görcsökkel a gyomrom. Mégsem adom fel a harcot, hiszen az életemről van szó. A szabadulásomról. Nincs a világon az a kín, aminek erős akarattal ellen ne lehetne állni. Később meglátogatott a törzsfoglár. Leült mellém a priccsre, szót sem szólt, csak hallgatott és ült. Én se mozdultam. Talán öt percig tartott ez a néma beszélgetés, mert belül mind a ketten készültünk közben a közeledő szóharcra. A törzsfoglár törte meg a hosszú csendet. — Eltökélt szándéka folytatni az éhségsztrájkot ? — kérdezte szokatlanul szelíd hangon. — Igen. — És miért ? Bántotta valaki ? Van valami panasza ellenünk, rosszúl bántunk magával ? — Nincs. Semmi panaszom nincs. Velem szemben csak a társadalom igazságtalan. Féléve tart a börtönben a társadalom, anélkül, hogy különleges oka lenne. Nem raboltam, nem gyilkoltam, nem loptam, soha senki ellen nem vétettem. És mégis itt őriznek féléve. Ha tovább tart, beleőrülök. Ezért. Semmi más okom nincs. Egyedül csak ezért. — Ha ki akar szabadulni, arra okosabb módot kellene kitalálnia. Ügyvéddel kellene megbeszélni a dolgot, mert ezzel az éhségsztrákkal önmagát teszi tönkre, ember. Szimpátikus nekem, a legcsöndesebb, legbékésebb fogoly volt mostanáig, ezért sajnálom és törődöm a sorsával, külömben hagynám, pusztuljon bele. — Nekem már minden mindegy. — Ez csak olyan frázis. Higyjen nekem, jobb utat is találhatna. Egész életén át sínyleni fogja, amit most tesz.