Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és regényrészlet - Dienes Adorján: Parasztbecsület
69 solták, vagy csökkentették a politikai fordulatok. Meg-megrőkönyödtek kissé, midőn eltiltódott hellyel-közzel példáúl a fokos és mi egyébb falusi fegyvernemek viselése : de megmaradt a két öklük s megmaradt bugyborékoló friss vérük, így volt ez a Bach korszakban is. Ekkor történt, hogy Szöghiben búcsú volt. Nos ha búcsú, ez sokadalommal jár. Ahol pedig sok ember kerül össze, ott sokféle a vélemény, az akarás, de meg a szív érzése is. Különösen ha fiatal ez a szív és van e szív dobogásának kijelölt iránya is. Szűcs Marci e céliránnyal úgy látszik tisztában volt, mert csak nógatta a mézeskalácsost : — Nagyobb szívet aggyék. Nincs nagyobb szíve ? Tükörrel. Végül kiválasztott egy nagyon gyönyörűséges szívet és azt már rejtette volna is a lajbi alá, midőn ugyancsak szívvásárlási szándékkal odaért a sátor alá Séra Dani. — Szívet vásárolsz? — szólította meg sandi szemekkel Marcit. — Azt. — Kinek, te? — Annak tudásától orrod foghagymás. — No hát, tudom ! — Ha tudod — villant meg Marci szeme — az is csak neked rossz. — Te ! — szorult ökölbe Dani keze — oda ne add Panninak azt a szívet, mert véredet iszom. — Kölcsönbe megy. — Ide adod rögvest azt a szívet ! És már fogta is a Marci lajbi j át, de ennek egy lökésére Dani a kirakott sok mézeskalács közé esett — Ahol ni, van ott mézes szív elég, válogass ! — nevetett Marci. Hát összeakaszkodtak Nem kímélték egymástól az ütések, szorítások és gáncsolások nagyját, de ezenközben mind közelebb jutottak az ott folydogáló Bodrog vizéhez. Még csak egy-két fordulat és mindketten a vízbe zuhantak volna, de ekkor négy pandúr marok fogta meg s választotta széjjel őket a szóval :
