Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

58 Mint máskor, ez alkalommal is a háziurat szidta, aki le­nyúzza a lakók bőrét, arra azonban nem gondol, hogy az albérlőnek csak egy nyaka van, melyet talán még sem lenne köteles kockára tenni mindannyiszor, ahányszor végig­evickél a hepehupás kövezeten. A kapu előtt nagy siettében csakhogy fel nem döntötte a házmester elemista Boriskáját, aki az iskolába igyekezett A kisleány az ijedtségből fel­ocsúdva kedvesen köszöntötte Dánielt, elnyújtott hangon, úgy ahogy az iskolában a tanítónénit szokás. Szinte éne­kelte : — Kezét csókolom Dániel bácsi... Dániel pedig, aki egy pillanattal ezelőtt még bosszúsan gondolt a háziúrra, mosolyt erőszakolva az arcára vála­szolta : —• Pá baba. Az idő naptárából pedig egymásután szakadtak ki a le­pergett hónapok és évek lapjai. Boriska kezétcsókolomos köszöntésénél elmaradt az éneklés, sőt néha úgy tűnt Dánielnek, hogy Boriska mintha kicsit szégyelné magát, amikor úgy köszönti őt, hogy kezét­csókolom. Ezt látva mintha ő is nehezebben nyögte volna ki azt, hogy pá baba. Boriska már a polgári iskola utolsó osztályát járta és lassan hozzászokott ahhoz, hogy az iskolában egyre nagyobb számmal akadnak fiúk, akik szépeket mondanak neki és szívesen kísérgetik haza. Az egyik a leomló szőke haját dicsérte, a másik a szemében fedezett fel valami különös csillogást, de volt olyan szemtelen is, aki a lábait dicsér­gette. Egyszer maga is ráeszmélt, hogy a szőke haja tény­leg szép csillogású és ha rásüt a napsugár, úgy tündöklik, mintha aranyból öntötték volna. A szemeit azonban hiába nézegette a tükörben. Nem tudta felfedezni bennük azt a bizonyos különös csillogást, melyet a fiúk olyan áhítattal emlegettek. A száját is hiába hasonlítgatta az eperhez. Némi hasonlatosságot csak akkor fedezett fel, ha nagyon összecsücsörítette. A termetével azonban meg volt eléged­ve. Az neki is nagyon tetszett. Olyan arányosnak találta, mint azt a nyilas márványaktot, melyet a múzeumban lá­tott. A lelke mélyén megmozdult valami furcsa érzés és egyre többet mert elhinni a sok szép szóból, amivel még a gimnazisták is kedveskedtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom