Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

31 és tényezői fontossági és értékelési fokára nézve a vélemények különböznek. Hogy azonban a nemzeti együvétartozás az emberi együttélésnek, közösségének fontos tényezője, azt lehetetlen el nem ismerni. Még a legnemzetközibb, vagy legnemzetfelettibb mozgalmaknál is számolnak a nemzeti és azzal rendszerint kapcsolatos nyelvi differenciáltsággal. Azon elgondolást, mely a nemzeti jelleg sorsközösségi kultúrális, szociális stb. nagy jelentőségéről és értékéről meg van győződve és ennek a saját életében és tevékenységében tudatosan nagy helyet biztosít : nemzeti gondolatnak nevezzük. A saját nemzethez való ragaszkodást pedig nemzet szeretetnek szoktuk nevezni. (Különben nemzeti gondolat és nemzetszeretet annyira rokon fogalmak, hogy őket a mindennapi beszédben gyakran azonosítják. A «nemzeti gondolat« alkalmasint a tágabb fogalom. Ennek egy része és folyománya a nemzetszeretet.) Ma mindinkább terjed az az elgondolás, mely az emberi közösségek legfontosabbjának a nemzeti együvétartozást tekinti. Az emberi közösség minden más tényezőjét (szociális, világnézeti, földrajzi, állami, családi, stb. együvétartozást) csak annyiban ismeri el jogosultnak, amennyiben a nemzeti gondolatnak kifejezetten és közvetlenül szolgál. Mehet ez az elgondolás oly messze, hogy az emberi közösség minden formáját és tényezőjét a nemzetin kívül megszüntetni, lerombolni, megsemmisíteni kívánja. Ezt kizárólagosan nemzeti, csak nemzeti gondolatnak, pannacionalizmusnak nevezhetjük. * Térjünk át ezután a vallásra és a vallásos gondolat megnyilvánulására. Vallás alatt általában egy világfeletti legfőbb Alkotóban és Irányítóban való hitet értem. Minden vallásnak — bár a legkülönfélébb változatokban és árnyalatokban — közös alkotó eleme : 1. egy Felsőbb Erő, Felsőbb Lény elfogadása ; 2. az embernek ezen Felsőbb Lénnyel való valamelyes kapcsolata ; 3. bizonyos erkölcsi életszabályok kötelező tudata a Legfelsőbb Lénnyel való kapcsolat alapján. (Itt jegyzem meg, hogy a vallások közötti különbséget részletezni, továbbá keresztény és katolikus vallásismertetést és apológiát nyújtani nem feladatom e rövid fejtegetésemben.) A modern etnológia elismeri, hogy már a primitív népeknek is kivétel nélkül van valamiféle vallási elgondolásuk. Utóbbi időben már csak egy primitív népről kockáztatták meg azt az állítást, hogy nála nincsenek vallási képzetek, hogy tehát a vallásos gondolat nem mintegy veleszüle-