Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből

27 gyarságunk benső hivatásunkká teszi, hogy az állandó, szakadatlan, lendítő erejében mi hozzánk még töretlenül érkező európai hatásokat maroknyi népünk szellemvilágának emelésére, építő törekvéseinek izmosítására fordítsuk. Nem tudunk tősgyökeresen, őstermészetesen magyarok lenni, mert ha azoknak mutatkoznánk, hazug szerepet játszanánk, nyelvünknek nincs meg az íze, zamatja, képeinket nem az őseredeti magyar képzeletvilág formálta, magyarságunk hivatás, hídszerep, állandó kifeszítettség két világ között. Ez a mi legjellegzetesebb szlovenszkói sorsközösségünk s igaza van Tamási Áronnak, akiben táji és népi jelleg mélységesen megvan s talán azért érti meg oly bensőségesen a mi más voltunkat. »Csehszlovákia magyarsága csak akkor fogja egyetlen helyes és méltó útját megtalálni, amikor nemes értelemben vett európai irodalmat próbál magyarul írni. Hagyományai és földrajzi fekvése egyaránt legalkalmasabbá teszi arra, hogy a magyarság zöme és Nyugateurópa között az európai szellem kapcsolatát szolgálja.« Van azonban még egy körülmény, amely sajátságosan jellemzi az itt élő magyar szellemiség lelki helyzetét s így előreláthatólag döntő szerepet fog játszani az itteni kultúrélet, tehát az irodalom kialakulásában is. Ez a legnyugatibb, mondhatnók legeurópaibb magyar értelmiség nagyváros, tulajdonképpeni kultúrgócpont nélkül él, vidéki városokba szorul és népi kerete majdnem kizárólag a földművelő magyarság lett. Annak köréből kerülnek ki a kultúrmunka jövő napszámosai és teremtő szellemei s az idősebb nemzedék európai látókörű és beállítottságú értelmiségi rétege, ha nem akar az élettől elvonatkoztatottan magamulattatására alkotni, meg kell, hogy találja az utat a néphez, a faluhoz, az itteni magyarság zöméhez. Részben újabb gátlás ez, mert hisz nem olyan egyszerű városi légkörből falusi életsíkra helyezkedni s fordítva, falusi életkörből elvont szellemi kultúrmunkába merülni, de valójában egészséges kiegyenlítődést jelent, persze, ha megvan a szellemi élet itteni hordozóiban a szükséges életerő, szívós kitartás, élni-, teremteniakarás. Szóval a szlovenszkói magyar szellemi élet, tehát az irodalom is lélektani szempontból rendkívül bonyolult képlet : sokféle erő tör egymásra benne s csak azok kiegyenlítődése teremtheti meg az egészséges, alkotó jövőt. Európa és margyarság, állampolgárság és nemzetiség, város és falu sokszólamú vitája egyezkedik benne, keresi a közös nevezőt. Aki tehát szellemi életünkről és alkotó munkánkról bírálatot mond, ne felejtsen annak a bonyolult lelki helyzetnek sem mélyére nézni, amelyből ez a munka előtör. Krammer Jenő