Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Merényi Gyula

f Merényi Gyula A oatfohkof Madarak szörnyűi, legfeketébbek, Ködöt, havat hozók, átkozottak. Jöttetek zűr és jaj, gyásznyomotokban A halál rossz lovai kocognak. Gazdátok a Vihar, leverte zordúl Szelíd kincseit ősznek, a kertet S gyöttök prédás dölyffel, fekete rajzón Éhes diadalmat énekeltek. Nyarat igázó martalócság, büszke Darvak hűlt fészkén lármázva bátor : A merszetek a világot kavaró Iszonyú vihar s fekete zápor. Csak lepjetek be ronton és kegyetlen Kertet, bús tetőt, templomot, tornyot : Tavasz robajos jöttén kedvetekért Jaj, szörnyű veréssel meglakoltok. Mert egyszer tüzek gyúlnak az ormokon, Ködverő, szilaj tavasz-máglyák S tűzláng élni-dacát piros szíveknek Káprázó szemetekbe vágják. Vad illatok megmérgezik a vértek A hömpölygő Nap félholtra vakít S fekete, kalóz szívetekbe veri Szabadító, szerelmes nyilait.