Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

Ili szürkületben Leleszy feszült idegekkel várt az árok peremén Majáky kapitány síp jelzésére. Azután a síp éles hangja élesen befúrta magát a reggelbe mint egy sivító fegyvergolyó és Leleszy bátorító kiáltozással kiugrott az árokból, ösztökélő, vad hurrázással hajszolódott a drótsövény elé és csak ott vette észre, hogy — egyetlen egy ember se követi. Akkor a helyzet felismerésének kétségbeesésében és vak dühében lövöldözni kezdett Frommerjéből az ellenség felé, azután valahol lent a völgyben elcsattant a válasz erre a tébolyult üzenetküldésre és Leleszy golyótól találva bukott a földre. Vértől hörgő segélythívó ordítása beszűrődött az árokba. — Sanitéc — futott át az árokoldalra támaszkodó emberek száján át a riadójelzés, egészen a négy emberig, akik a sor végén a hordágy rúd j ára támaszkodva állottak. Ó, ez a paraszti gőgbe és gúnyba vigyorodott négy arc ! Minden szolidaritás felbomlásának, minden közösség elvetésének e nyílt színvallása, a lázadásnak és vad visszafizetési ingernek e már álcátlan fogcsikorgatása, amely fölé okosan takargató tudat ülepedett, mintha csak ezt tükrözte volna : «Most tegyem kockára a bőrömet egy emberért, amikor egy-két nap múlva béke lesz ?» Majáky kapitány néhány lépésnyi távolságról meredt e négy arcra. Szürke, hideg szeméből dermesztő fenyegetéssel szűrődött át rájuk az az eszméleten túl csigázott elhatározás, amiből a legkönyörtelenebb cselekedetek pattannak ki. Karja, amely eddig a föld felé irányozva tartotta az ismétlőpisztolyt, lassan felfelé emelkedett. De akkor velőtrázón belehasított a levegőbe Leleszy f el jajongó segélyhívása és ő hirtelen lendülettel ledobta az árok fenekére a fegyverét és fellendülve a mellvéd peremére nehézkes és apatikus lépésekkel megindult a sebesült felé, mintha csak öngyilkosságra indulna. Ám a fájdalmában vonagló ember közelében elfogta kötelességtudata és vállára kapva bajtársát, a felriasztott ellenséges előőrs golyókoncertjének süvítése között behozta az árokba. Leleszy már ott feküdt az árok mélyén kifeszített hordágyon, óvó kezek motoszkáltak sebe körül, ám mind fenyegetőbb volt az elvérzés veszélye. A sebesült bajtársat minél