Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Kováts Miklós: Asszony a tűzvonalban

10? — Aranyos maga, Ági. Megcsókolta az asszony hidegtől pirosra csípett kezét s azonnal be is takarta a kesztyűkkel, nehogy a szél kifújja. Két, hidegtől pirosra csípett ajak forrt egybe hosszú, hosszú csókra a »Harkány» meredek oldalán. A szánkó pedig nagy lendülettel indult el magától lefelé a lejtőn. Hogy hol fog majd megállni, hol és hogyan kikötni, ezt már csak az a hatalom tudhatta, mely az ilyen szánkókat elindítja a bizonytalan nagy útra a szerelem meredélyén. Csak az tudhatta, hol lesz a megállás, mert ez a két szerelmes fiatal lélek e pillanattól kezdve a véletlenekre bízta szerelmük szánkójának rohanását. Már nem volt kormányos többé, már nem volt aki fékezze a rohanást. A meredek lejtőn feltartózhatatlan rohanással szágúldott előre egy kicsi szánkó, ölében két, egybeforrt lelkű emberrel.