Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Jiří Wolker: A milliomos, és hét verse

Jiří Wo Ike r A 4HMU>M06 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy hatalmas milliomos. Maga köré gyűjtötte a föld minden kincsét. Nem volt olyan dolog, melyet meg nem kívánhatott volna. A legszebb kastélyban lakott és az ő szolgája volt minden ember. De a szegény milliomos beteg volt. Betegsége nem is annyira veszélyes, mint inkább visszataszító volt. Egész testén undorító sárga kelések nőttek, melyek nappal genynyedtek, éjszaka pedig iszonyúan égették. Csúnya betegség volt ez, olyannyira csúnya, hogy a milliomos maga is szégyelte magát miatta és nagyban igyekezett, hogy betegségét finom ruhákkal és selyempaplanokkal eltakarja. Gazdagsága nőttön nőtt, de a betegsége is. Attól tartottak, hogy a kiütések ellepik a szemét. Ettől félt a gazdag ember legjobban. Szeme volt az egyetlen hely, melyet el nem takarhatott, ha élni, keresni és uralkodni akart. A beteg milliomos végre elhatározta magát, hogy orvosért küld. Eddigelé nem kérte ki az orvosok tanácsát, sőt magához sem engedte őket, mert azt akarta, hogy senki se tudja meg, milyen szánalmas ő a maga mivoltában. Attól félt, hogy az emberek, akik irigyelték óriási szerencséjét, örülni fognak betegségének és boldogabbnak fogják érezni magukat nálánál. Mert ő így következtetett : övé a világ minden pénze, tehát övé legyen a legteljesebb boldogság is. A többi ember pedig hasonlóan gondolkodott és irigyelték szép ruháit, remek autóit és kényelmét. Magához hivatta tehát a legjobb orvost és így szólt hozzá : — Doktor úr, jól vizsgáljon meg és adjon tanácsot, mitévő legyek, hogy felgyógyuljak. Betegségem annyira undorító, hogy senki fiának sem szabad róla tudomást szereznie. Azért bizonyára megbocsájt nekem, ha önt a vizsgálat után kivégeztetem. Nem hiszek az embereknek, annál ke-