Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Vladislav Vančura: A szent pék elindul

83 öreg Deyl, így hívták az útkaparót, attól tartott, hogy valaki megverte. A péket állandóan úgy elkápráztatta a boldogság, hogy minden dolgot egyformán értékelt. Elténferegte a mesterségét, a keresetet se bánta. Abban a minutumban ugyanis amikor példáúl a magas faágon megszólalt egy madár, a mester nem gondolt többé másra e világon. Ez a kóbor kutya is kicsalta őt a boltból. A boltajtó tövig kinyílott és nyitva maradt ezután. A pék jó szivét megfogta a kutya s az ember fellobbant lelkiismerettel szaladt utána. Miközben így kiabált Deylre ? »Állj meg te, ide gyere ! Megállj no, ne ijeszd a szegényt !« Aztán visszatért és hosszan, terjengősen elmesélte a csöpp kutya-históriát. Marhoul Jozefin ilyenkor csak nézte, nézte az urát és úgy érezte, nehéz máskép beszélni, mint ahogy ez az ember beszél. A különbség, mely férje és a többiek közt volt, többnek tűnt fel az előnynél, ajándék volt ez, ajándék, mely a harag helyett nőtt itt és a ház minden zugát megtöltötte örömmel és szeretettel. Bementek a boltba és a pulton, a pléhtányérban találtak egy hatost. Ki tette ide a filléresek és krajcárok közé s mit vitt magával ? Senki sem tudta, mert már egy óra mult el azóta, hogy a mester elhagyta a házat. Valaki talán vásárolt, valaki pedig lopott. Marhoul belenyúlt a tányérba, pénzt markolt, mondván : »Fogjad, ez itt a kenyér révén jött be,* ez meg, amit a kezemben tartok, a munkából való ; végy a fiúknak húst.« Adott anélkül, hogy hitte volna : a pénz is jelent valamit. A nyöszörgő jótékonykodás kikészített könnyeivel és lekonyúlt orrával, meg a jámborságtól csöpögő szív, mely házról-házról járva elalél a meghatottságtól, be-be nyújtotta a pék ajtaján fázós markát. A mester pedig megfogta, megszorította, akárcsak a szomszéd kezét és osztogatott. »Miért ne« mondogatta cipót, kalácsot és jóféle forintokat rakva a kosárba, «vegyétek, amíg adni tudok.» Jozefin asszony azt hitte, aki osztogat, az gazdag. Amikor látta, hogy a kis pékmester a legényeknek rövidszivart adogat, sürög-forog a dagasztóteknők között és összesöpri