Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Vladislav Vančura: A szent pék elindul

Vladislav Vančura A Afetd yfiâk e&Utdu&~ Csöndes az éjszaka, hang se hallik sehol, csak fagy és sötétség borzong az űrben. Az emberek, hasonlatosan valami rejtelmes veteményhez, alusznak a házakban. Ha a szegénység és fájdalom ordítani tudna, a kiáltás oszlopa föl-föltörne a magasba, odáig, ahová a sötétség ér. Ha a halál el nem bágyadt volna, rettentő és hatalmas események dübörögnének most az éjfélen át, valamiként az idő minden ütése nyomán. De a nyitott száj csak hörög, lehanyatlék immár a fölemelt fej, a halott keze többé nem fenyeget. Mindmáig egyedül égünk, mindmáig egyesegyedül perzseli az embert a fájdalom és kétségbeesés, magánosan halódunk a csatamezőn és a bányákban és az ágyakon. Hol az élők szövetsége ? Hol a világ királysága ? A holttest fölé mindig más és más szoba ívelődik és mindig idegen férfi fekszik a férfi mellett, mert ami egyszer megtörtént, megmaradt ; a cselekedetek el nem múlnak. Az igazságtalanság karma nyúzza a világot s a nyomor ezer meg ezer lángja ég köröskörül, mint a szétzúzott csillagok. Egyre sokszorozódik a zűrzavar és ijedtség s a haldokló szobája feldudorodik. Négy fala nem is áll, hanem lefelé csüng, síkjuk megvetemedik s a repedés éle íme keresztet rajzol a falra. Sötét a lámpa, sötét az ablak s a haldokló tekintete elmerül a sötétségben. Ott feküsznek a dolgok, melyek vele voltak a munka óráiban, de a kéz immár üres. Isten veled égő kemence s véled is kenyér ! Isten veled susogó erdőszél, s véled vén muzsikus a rikácsoló tárogatóval. Isten veled Hlinyanka, pici vendéglő a hegyoldalon, ahol énekelni is szoktak. De te, János József, aki atyád gyöngülő szívére rakod a kezed, légy üdvözölve !